El�hang

 

 

�reztem. Ahogyan minden sz�, minden cselekedet �rtelmetlenn� v�lik. �reztem, milyen nyomaszt� t�tlen�l n�zni, mikor mindenem, az eg�sz �letem sz�p lassan tovasz�ll, ak�r egy r�pke �lom, a semmibe. Szaladn�k, de nincs hova, ki�ltan�k, de nincs kinek. Csak magam vagyok. T�rdepelek a sz�raz f�v�n, �s k�nnyes szemekkel meredek magam el�, n�zem a szikkadt f�ldet sz�tlanul. Eml�kszem, t�lem balra a t�volban, egy �sz�lt ny�rfa ontotta pelyh�t, l�gyan, mint a t�z a perny�t… Szeretn�m, hogy �lom legyen. Szeretn�m, hogy e k�lt�i t�j, a gy�ny�r� naplemente, a ny�rfa a b�bor �g alatt, s az �g� h�z, az elhalt sikolyok ne legyenek t�bbek egy rossz �lomn�l! M�g hatvan �v eltelt�vel is �r�lten v�rom, hogy fel�bredjek! De nem hagy al�bb e sz�rny� k�pzelet, hiszen nem �lom! Val�s�g! Az otthonom, a h�gom, a sz�leim jajt ki�lt� hangjai a l�ngokban most is �ppen oly igaziak, mint hatvan �vvel ezel�tt. �pp �gy hallom fuldokl� hangjukat, �s perzseli arcomat a h�, ak�r azon a sz�rny� napon.

Magamat hib�ztattam a t�rt�ntek�rt. Eg�sz �letemben gy�va voltam. F�ltem, �s e trag�dia lett f�lelmem �ra.

      Ap�m mindig is er�szakos �s �nfej� ember volt. Mindenkit kritiz�lt, kioktatott, mit hogyan csin�ljon, de � egy int� sz�t, egy j� tan�csot soha senki fi�t�l el nem fogadott. Beteg volt. Teste er�s, viszont lelke �s elm�je ingatag. H�nyattatott sors�t soha sem tudta elfeledni. Sokszor megesett, hogy kikelve mag�b�l �v�lt�tt �desany�nkkal olyan apr�s�gokon, hogy a te�scs�sz�t mi�rt mossa egy�tt a f�mfaz�kkal, hogy mi�rt f�zi sz�t a rizs, mikor f�lkem�nyre kellett volna. Holott el�z� este � k�rte, hogy puha legyen. Viszont, soha nem b�ntotta. Ord�tott, idegess�g�ben fel-al� j�rk�lt a konyh�ban �s remeg� kezeivel t�r�lgette k�nnyeit. Nek�nk gyerekeknek m�r nem volt ilyen r�zs�s a helyzet�nk. Ha m�rges volt, b�rmit tett�nk is, megtal�lta benne a hib�t. Megesett egyszer, mikor h�gommal fog�csk�ztunk a kertben, hogy fut�s k�zben elestem nadr�gom k�r�ra, ami azon nyomban kiszakadt. Mikor ap�nk megtudta le�lt, �s mag�hoz h�vatott minket. Egym�s mellett �lltunk sz�tlanul. �desap�nk fedd� tekintettel v�gigm�rt benn�nket �s ennyit k�rdezett.

-Melyik�t�k volt a fog�?

   Yumi, a h�gom f�lve feltette kicsiny kez�t. Ap�m hirtelenj�ben ragadta meg karj�t. Yumi felszisszent. Eleinte szabadulni pr�b�lt. Ap�m er�sen szor�totta.

-Nem megmondtam, hogy ne zaklasd ilyen gyerekes dolgokkal a b�ty�d?- f�rmedt r� szeg�ny l�nyra. F�ldbegy�kerezett l�bakkal n�ztem h�gomat, ahogyan ott �llt reszketve ap�nk el�tt. B�rmit tett�nk, �t hib�ztatta, csup�n, mert l�ny gyermek volt. R�lam, a v�r�b�l lett egyetlen fi�gyermekr�l mindig elfeledkezett, ha b�ntet�sre ker�lt a sor. Legal�bbis akkor m�g �gy v�ltem. K�s�bb �rtettem meg, mit is kaptam igaz�n.

-A b�ty�dnak tanulni kell, hogy m�rn�k legyen. Nem holmi pisisekre fecs�relni az idej�t!- folytatta.

-Tudom- v�laszolta suttogva Yumi.

-Sz�val tudod. Teh�t sz�nd�kosan teszed t�nkre a csal�d j�v�j�t- m�ig sem tudom, hogy tudatosan forgatta-e ki m�sok szavait, vagy v�letlen csup�n, hogy a besz�lget�sek �gy alakultak. Az elhangzottak alapj�n ap�mnak, m�g ha kiss� el is t�lozta tetteink s�ly�t, igaza volt. �sszer� szavakkal �rveit megd�nteni nem lehetett volna, de legbel�l m�gis mindannyian �rezt�k, hogy a dolgok nem azok, amiket � v�l, �s amiket szavaink igazolnak.

   B�rmit mondtunk volna, ha sz�lok is, hogy �n akartam j�tszani, az �n �gyetlens�gem miatt szakadt ki a nadr�g, a v�ge ugyanaz lett volna. Akkor is a h�gomat hib�ztatta volna, tal�n eff�le �rvekkel, hogy az im�nt � mondta, tudja mennyit kell tanulnom, mi�rt nem mondott nemet a j�t�kra. Apa any�t �s engem kik�ld�tt a szob�b�l. Visszan�ztem, mik�zben �desany�nk betolta az ajt�t. L�ttam Yumi k�nnyes szemeit, l�ttam, mik�nt s�ti le szomor� tekintet�t. Akkor �rtettem meg az �n b�ntet�semet. Ap�m, azzal, hogy futni hagyott, mennyire megal�zott engem. Az ajt� bez�r�dott. Sosem fogom elfeledni h�gom b�natos arc�t, s hogy szemeiben m�r a ver�s el�tt is ott volt a megbocs�t�s.

    Gy�l�ln�m kellett volna ap�t, de k�ptelen voltam r�. Gyermekk�nt mindent l�tnia kellett, amit egy sz�l� sosem k�v�nna fi�nak. Nem szerett�k, �s � sem tudott szeretni. „�des fiam, kedves gyermekem, egyetlenem”, ezek az �resen cseng� szavak ridegg� tett�k. Ki�resedett lelke sosem v�gyott m�sra, szitkoz� szavaiba sem rejtett egy�b k�v�ns�got, csak, hogy szeress�k.

 

    �gy suhant el gyermekkorunk a visz�lyokkal teli �vek alatt, szinte �szre sem vett�k. Ellent�tben legt�bb t�rsunkkal, a mi �let�nket nem sz�nes�tett�k az ifj�kori bar�ts�gok, j�t�kok, szerelmek. F�leg Yumi�t nem. Az iskol�ban cs�ndes volt �s z�rk�zott. B�r kit�n�en tanult, az oszt�lyvezet� tan�ra m�gis agg�dott �rte. Tan�cs�ra sz�leink elvitt�k a tan�rn� �ltal aj�nlott pszichol�gushoz. Eleinte �desap�nk is helyesnek, s�t sz�ks�gesnek v�lte h�gom kezel�s�t. �r�m�nkre Yumi m�r a m�sodik alkalom ut�n ny�ltabb lett. D�lut�nonk�nt ki�lt a t�ren egy kopottas padra �s onnan n�zte, hogyan j�tszanak a t�bbiek. Az �t�dik alkalom ut�n furcsa �s sz�momra �rthetetlen dolog t�rt�nt. �desap�nk megtiltotta, hogy Yumi m�skor is elmehessen a ter�pi�ra. Att�l a napt�l kezdve ism�t a szob�j�ban kuksolt, �s ott t�lt�tte j�t�kai k�zt a d�lut�njait. N�ha az ablakb�l b�multa az eget. Szerette n�zni a felh�k j�t�k�t, mik�nt sz�lldosnak k�nnyed�n, ak�r a madarak, vagy �ppen izzanak a lenyugv� nap t�z�ben. M�skor meg csak fek�dt az �gyon �s b�jta a k�nyveit. Egyszer egy ny�ri este kint pihent�nk a szabad �g alatt, �s csod�ltuk a csillagokat.

-Csod�latos!- s�hajtottam - Hihetetlen, mekkora sebess�ggel k�pes �tszelni egy hull�csillag az univerzumot. Elk�peszt�, nemde?

-Szeretn�d tudni, mi�rt nem akarta apu, hogy tov�bb folytassam a ter�pi�t?

   B�rmennyire volt is sz�p egyes csillagok hal�la, nem tudtam felh�tlen�l �lvezni sz�ps�g�ket, �s Yumi ezt azonnal meg�rezte szavaimban.

-A pszichi�tern�- folytatta- arra k�rt, hogy rajzoljam le csal�domat vir�gok k�p�ben. Anya egy tulip�n lett. Gy�ny�r� halv�nypiros. Te pedig egy bambusz volt�l.

-Egy bambusz?!- nevettem fel – De hiszen az nem is vir�gzik.

-Viszont sok�ig �l. �s ha lenyesik, ism�t n�ni kezd �jra meg �jra -mosolygott re�m. Hossz� id� eltelt�vel akkor l�ttam meg benne azt az �rtatlan, kedves le�nyt, akinek sz�letett, �s aki mindv�gig, a neh�z id�kben is, ott rejt�z�tt benne – �n liliom, apa pedig cseresznyefa volt, �s mi mind ott n�tt�nk az �rny�k�ban. Csak �ppen a gy�kerek…-elhallgatott.

-Mi van a gy�ker�kkel?- s�rgettem.

- A vir�gok… a s�rjaink felett, mind… holt tetemeinkben gy�kereztek.   

    Sz�tlanul fek�dt�nk a pokr�con �s n�zt�k tov�bb a csillagokat.

 

    Ahogy teltek az �vek, teljes�lt ap�m akarata. D�lt a II. vil�gh�bor�, s �n haditechnikus, �s m�rn�k lettem. De ink�bb az �p�t�szet ter�n kamatoztattam tud�somat. N�lunk ezen az eldugott vid�ken nem �rz�d�tt annyira a h�bor� hat�sa, mint m�sutt a partment�n, vagy a fejlettebb v�rosokban. Yumi �desany�nk unszol�s�ra szembesz�llt ap�nk akarat�val, ki �gy v�lte, �ly �rz�keny, semmireval� teremt�s nem j� m�snak, csak vir�gk�t�nek. Az lett, aki lenni akart. Elhat�rozta, hogy lelkis�r�lt embereken fog seg�teni, olyan gyermekeken �s feln�tteken, akiket megviseltek a h�bor� gy�trelmei, �gy pszichi�ter lett.

 

�desap�nk ideg�llapota az id� t�jt rohamosan romlani kezdett. Yumi mindent megtett, hogy lehet�leg minden gy�gyszert megszerezzen neki, de � nem volt hajland� beszedni azokat. Napr�l napra er�sebben mutatkoztak n�la az �r�let t�netei. A fokoz�d� d�hrohamok, a k�pzelg�sek, �s l�zas �lmai… A v�get nem �r� �talvatlan �jszak�k az eg�sz csal�domat megviselt�k. F�k�nt �desany�nkat. Szeg�ny any�nk. Belef�radt a f�l �leten �t tart� b�nat�ba, melyet ap�nk v�gett kellett elszenvednie. De m�g �gy is k�pes volt azzal a kimondhatatlan szeretettel �polni ap�t, amivel minket tudott szeretni. Amivel altat�t mes�lt langyos ny�ri est�ken a t�z mellett, amellyel anyai cs�kokat homlokunkra hintett, mik�nt gyermekk�nt karj�ba emelt minket.

      Mindennek m�r csak hamvait sz�rja szerte a sz�l. Utols� eml�kem a t�z el�tt, hogy ap�m �gya mellett �llok. Szitkoz�dott, engem hib�ztatott, ami�rt � �s a csal�dunk ebbe a nyomorult �llapotba ker�lt. F�lig h�rg�sbe f�lt szavai k�sk�nt f�r�dtak sz�vembe. Any�m csit�tani pr�b�lta, Yumi az ajt�ban �llva s�rdog�lt. A szavak egyszerre �rtelmetlenn� v�ltak, ahogy ide-oda ver�dtek szob�nk falai k�zt. A hirtelen t�madt robaj minden hangot elnyomott. N�ztem any�t. Ilyedten integetett fel�m. Apa verg�d�tt az �gyban. Leveg� ut�n kapkodott. Yumi dermedtem �llt az ajt�n�l, �s holtt� v�lt tekintettel n�zett fel�m, f�lelemt�l elh�lten, s�padt arc�ra szinte r�fagytak k�nnyei. A f�ld megremegett l�baim alatt. M�r semmit sem �rz�keltem a k�r�l�ttem zajl� esem�nyekb�l. Csak azt �reztem, hogy szabadulnom kell. F�lelem �s gy�l�let kavargott bennem. Eg�sz testem tiltakozott a val�s�g ellen. Menek�ln�m kellett. F�ltem ap�t�l, a j�v�t�l, mindent�l. Gy�l�ltem mindent, ap�t, any�t, a h�gomat �s magamat, minden egy�tt t�lt�tt perc�rt. Ord�tottam! Hogy hallotta- e valaki, hogy �n hallottam- e egy�ltal�n, vagy b�rmit is tettem- e akkor, m�r nem tudom. Mire magamhoz t�rtem, m�r kint t�rdepeltem az udvaron, s el�ttem az �g� h�z, melyb�l keservesen ny�jt�ztak fel�m a perzsel� l�ngok. Messze a t�volb�l m�g hallottam egy elsuhan� rep�l�g�p zaj�t. Akkor m�r tudtam, hogy soha t�bb� nem l�thatom szeretteimet. Eszembe jutott h�gom mes�je a vir�gokr�l, melyet azon az est�n mondott nekem. Kusza gondolataim k�zepette egyetlen k�rd�s mer�lt fel bennem: Mi�rt pont �n maradtam �letben?

 

    Sok �v telt el az�ta. Annyi esztend�n �t egyed�l hordozni egy ekkora f�jdalmat? Tal�n sok embert a mag�nyba tasz�tott volna. Sz�vemet k�telyek fogt�k el. Nem lehetett nyugodalmam. Nappal az �lmok hom�lyos�tott�k el a val�s�got, �jjelenk�nt �lmaimban �lt elevenen a k�nz� val�s�g. C�ltalanul bolyongtam a sz�rke �g alatt, keresve b�rmit, ami elfeledtetn� velem a m�ltat. V�g�l m�sok szenved�seiben leltem saj�t megnyugv�somat. H�zr�l h�zra j�rtam a vid�ket, s b�r semmim sem volt, az emberek bar�ts�ggal fogadtak. Lankadatlan figyelemmel hallgattam r�gi mes�iket el�tkozott szamur�jokr�l, v�rbef�lt szerelmekr�l, �seik tragikus sors�r�l. Amiket est�nk�nt hallottam, nappal pap�rra vetettem.

    Imm�ron sz�mtalan r�mt�rt�net sz�letett �jj� kezeim �ltal, melyeket �letre h�vott a lelkekben m�g elevenen �l� retteg�s. Bizony, a h�bor� nem m�lhatott el nyom n�lk�l. A rengeteg halott, �s a megannyian �letben maradtak, kik az �lland� f�lelemt�l �gy belef�radtak az �letbe, hogy �h�tj�k a hal�lt, de m�gis annyira l�zadoznak ellene, hogy szeretn�nek tov�bb �lni.

   Meg�regedtem. �rzem, �letem lassan a v�g�hez �r. Elj�tt az id�, hogy meg�rjam utols� t�rt�netemet. Nem is olyan r�gen, egy id�s h�lgy mes�lt nekem egy h�zr�l. Egy fiatal fi� el�tkozott �r�ks�g�r�l, mely elvette t�le f�rj�t, fi�t �s le�nygyermek�t. A t�rt�net k�s�rtetiesen eml�keztetett egy m�sikra, melyet annakidej�n, nem sokkal csal�dom elveszt�se ut�n hallottam egy �reg szerzetest�l. Akkoriban �gy h�rlett, �tokkal sz�tt minden gondolat, melyet a t�rt�net hordoz mag�ban. Sokat t�prengtem a szerzetes szavain. Feleleven�tettem magamban �jra, meg �jra, hogy �sszevethessem az id�s h�lgy szavaival. Egyre m�lyebbre �stam magam a t�rt�net titkaiban, de �gy ker�ltem egyre t�volabb mindent�l, ami m�g sz�m�tott az �letemben. Egyed�l maradtam. K�s�bb r�j�ttem, maga a t�rt�net v�lasztott engem, �s a f�lelem volt az �tok, ami id�vel teljesem mag�ba z�rt.

    Sz�mtalan r�mt�rt�net sz�letett �jj� kezeim �ltal. De amit most �rok, eg�szen m�s. Egy t�rt�net, amit az emberi kegyetlens�g teremtett, �s maga a f�lelem sz�lt �jj�.

I. r�sz: A hazat�r�s

 

1

Le�rhatatlan, ahogyan a hajnal els� sugarai �j �letet lehelnek a haldokl� term�szet er�tlen tagjaiba. A n�v�nyeken nyugv� harmatcseppek, ak�r milli�rdnyi igazgy�ngy bor�tott�k be a t�jat a szikr�z� naps�t�sben. 

 A rep�l�g�p megemelkedett. Az eddig rejtve maradt t�j hirtelen felt�rult, mintha a term�szet azt rem�ln�, hogy el�nk t�rul� sz�ps�g�vel, mint utols�, k�ts�gbeesett ki�lt�s�val marad�sra b�rja elt�voz� gyermekeit. Ez a m�l� �lom pillanatokon bel�l par�nyi eml�kk� zsugorodott, mik�zben a g�p el�rte a rep�l�si magass�g�t. Hanako Lee nem sokat t�r�d�tt a l�tv�nnyal. Figyelme ink�bb a kev�sb� sz�p stewardess kisasszonyra �sszpontosult. A hangsz�r�k sisteregni kezdtek. Lee minden erej�t �sszeszedte.

-Kitart�s!- biztatta mag�t f�lhangosan. �s ekkor megsz�lalt a v�rva v�rt hang:

-„A felsz�ll�s sikeresen megt�rt�nt. Most m�r kikapcsolhatj�k a biztons�gi �veiket. Kellemes utaz�st k�v�nunk!”

    Lee a mosd�ba kapaszkodva v�rta, hogy sz�d�l�se elm�ljon. A csap fel� ny�lt. Remeg� k�zfej�nek k�zeledt�re az �rz�keny szenzorok azonnal m�k�d�sbe l�ptek �s a csap m�ris ok�dta mag�b�l a kl�rszag�, langyos vizet. Behunyta szem�t �s m�lyet l�legzett. Nem szerette a rep�l�st. Gyeng�nek �rezte mag�t. T�rdei remegtek, sz�ve zakatolt. Tekintet�t a mosd�kagyl� feletti t�k�rre emelte. B�r arca ny�zott volt, lelke m�ly�n �h�tattal szeml�lte t�k�rk�p�t. Arc�nak finom von�sai, orr�nak enyhe hull�ma, sz�les �llkapcsa �s �velt ajkai magukban hordozt�k az �si jap�n nemess�g b�szkes�g�t �s m�lt�s�g�t. Egy olyan vil�g�t, melyet �lve temetett mag�ba az �j Vil�g h�d�t�sa, �s a r�er�szakolt fejl�d�s. A szamur�joknak nem maradt m�s, mint a gy�kereikt�l megfosztott, saj�t v�r�k �ltal el�rult ember keser� sorsa. F�j� eml�kekt�l felkavartan figyelme f�lhossz� haj�nak �rny�k�ban rejt�z� fekete szemeire �sszpontosult. Gondolatait lassan feledve elmer�lt e szemp�rban, mely mag�ban rejtette a v�gtelen �j tisztas�g�t, vill�mainak hatalm�t �s a s�t�ts�g mag�ny�nak m�rhetetlen f�jdalm�t. E percben �gy �rezte, lelke minden pillant�ssal meghal �s �jj�sz�letik. E megmagyar�zhatatlan �rz�s, borzong�ssal t�lt�tte el minden porcik�j�t. Mintha lelk�nek t�kr�vel figyeln�, egy ismeretlen arc j�ghideg pillant�s�t �rezte mag�n, mely k�pes volt behatolni sz�v�nek rejtett zugaiba, lelk�nek legm�lyebb gondolataiba. Pattan�sig fesz�lt idegekkel v�rta, mikor semmis�ti meg v�gleg, vagy engedi szabadj�ra �rzelmeit l�thatatlan b�rt�n�b�l. Nem b�rta tov�bb. A mosd�kagyl�ra d�lt, majd elfedte k�nnyeit a vascs�veken �tfoly� h�v�s v�zzel.

 

Elhagyva a mosd� falait, megk�nnyebb�lten t�rt vissza hely�re. Nyom�t sem �rezte m�r az izgalomnak, mely a felsz�ll�s �ta k�s�rte. Csend volt a g�pen. Valamennyien elm�ly�lten olvast�k k�nyv�ket, n�melyek, hogy el�ss�k az unalmas �r�kat, m�sok azt rem�lt�k, hogy egy emelkedettebb ember gondolatai majd megsz�p�tik nyomorult kis �let�ket. Hanako Lee az ablakon �t figyelte a gy�lekez� felh�ket. N�zte, mik�nt s�r�s�dnek eggy� a sz�rke viharfelh�k, egyik a m�sik ut�n.

-�rzelmeink �rthetetlen j�t�ka.

-Hogyan?- fordult Lee meglepetten a hang ir�ny�ba.

-Csup�n �rzelmeink j�t�ka Lee san- sz�lt ism�t a jobbj�n �l� f�rfi.

-Ismerem �nt?- k�rdezte Hanako Lee.

    A f�rfi felemelte tekintet�t. Lee zavartan szeml�lte szomsz�dja rezzen�stelen arc�t. Az �reg fekete szemeib�l csak �gy �radt a h�v�ss�g. K�rd�se felesleges volt. E szemp�rt, mely t�bb titkot �rz�tt mag�ban, semhogy egy ember�lt� alatt megfejthetn� �ket, ember sosem felejtene el.

-A felsz�ll�s r�z�s pillanatai. Hasonlatosak ahhoz az �rz�shez, mikor egy gyermeket kit�pnek �desanyja karjaib�l- sz�lt az �reg.

-Nem eg�szen �rtem…-dadogta Lee.

-Hogyan is �rthetn�, kinek nem is volt �desanyja. Akit a hideg �jszak�kon szeret� karok helyett csak egy �lettelen b�lcs� korhadt f�i ringattak �lomba Lee san.

    Lee meglepve hallgatta a f�rfi szavait:

-Ki maga?- nem j�tt v�lasz. Ki ez a titokzatos alak, s vajon mit akarhat? Egyetlen szava sem volt v�letlen. Lee akaratlanul, de elhallgatott egy ideig. Az im�nt hallottak m�lyebbre hatoltak benne, mint szerette volna. beh�nyta szem�t. Ajka n�m�n rebegett valamit. Kez�t �k�lbe szor�totta. Szomsz�dja fesz�lten v�rta mi t�rt�nik majd. Fekete szemei l�ngra gy�ltak a k�zelg� er�szak gondolat�ra. Lee �kle megemelkedett, majd erej�t vesztve zuhant az �l�s karf�j�ra. A d�h f�jdalomba fulladt, s arc�r�l egy k�nnycsepp hullt al�, ak�r a rep�l�g�p ablak�r�l csorg� k�v�r es�cseppek, megcsillantva mag�ban egy szomor� eml�ket.

-�desany�m meghalt, miut�n megsz�lettem.

-�s �n semmit sem tehetett…A sorssal szemben mindannyian tehetetlenek vagyunk Lee san- sz�lt a f�rfi. Szem�ben kihunyt a t�z kihunyt, �s ism�t a h�v�ss�g k�lt�z�tt hely�be. Hangja rideg volt. A m�lt m�r r�gen kioltotta lelk�ben az egy�tt�rz�s utols� szikr�it.

-�s az �letem�rt cser�be nem kapott m�st, csak egy kopors�t �s �res ha…

-Egy apr� sz�v els� dobban�s�t, egy �rtatlan gyermek �szinte pillant�s�t- v�gta k�zbe remeg� hangon az �reg –Ne becs�lje le az �let�t Lee san -halkan folytatta tov�bb –hiszen �gysem tart m�r sok�.

  A f�rfi fekete szemei magukhoz l�ncolt�k Hanako Lee-t. A vil�g els�t�t�lt k�r�l�tte. Megmagyar�zhatatlan �ress�get �rzett. Teste iszonyatos sebess�ggel sz�guldott az �res s�t�ts�gben. �rezte, hogy m�r nem b�rja sok�ig. Megadta mag�t a titokzatos er�nek �s k�bultan v�rta, mikor j�n el a v�g.

-Seg�thetek valamiben?- sz�lt egy hang messzir�l, halkan. Lee ilyedten kapta fel a fej�t, �s fordult az ismer�s hang ir�ny�ba.

-�hajt valamit?- k�rdezte �jra a l�giutas k�s�r�.

-�n…- zavartan figyelte jobbj�n az �res sz�ket.- Hova ment innen az a…- pr�b�lta �sszeszedni eml�keit, de valah�nyszor k�zel j�rt hozz�juk, azok messze sz�ktek �jra meg �jra elb�jva a hom�lyban. – Aki itt �lt mellettem! - fejezte be. Nem b�rt t�bbet mondani. L�ktetett a feje, z�gott a f�le.

   A stewardess nem tudta mire v�lni a fi� szavait. F�lve mondta:

-Uram. Nem �lt itt senki.

-Az nem lehet! – Lee-t meglepte saj�t inger�lts�ge. Emelt hangon folytatta – Valakinek csak kellett itt lennie?!- a t�bbi utas lopva pislogott fel�j�k. Udvariatlans�g lett volna ny�ltan b�mulni, de titkon mind k�v�ncsian f�leltek.

-Egy pillanat uram, megn�zhetem az utas list�n, de biztos vagyok benne, hogy Washington �ta, vagyis, mi�ta felsz�lltunk, �n az egyetlen utas ebben a sorban.

   Lee nem tudta mit v�ljen. K�pzelete m�g sosem �z�tt vele �ly csalfa j�t�kot.

-Nem kell- sz�lt v�g�l – Hagyja. Biztos csak �lmodtam.

-Rendben- f�jta ki mag�t a stewardess- Ha �hajt m�g valamit?

-Nem, k�sz�n�m.

-�rtem- eleresztett egy k�nnyed mosolyt �s tovar�ppent. Lee hangja az utols� pillanatban �rte el a n� f�l�t:

-Mennyi id� m�lva �rkez�nk meg?

-M�g hat �ra- v�laszolta, �s megszok�sb�l hozz� tette- tov�bbra is kellemes utat k�v�nok- de meg is b�nta. Tudta, mikor a fi� szem�be n�zett, ez az �t kor�nt sem olyan kellemes, mint kellene. Zavartan mosolygott, majd elt�nt a galley f�gg�nye m�g�tt.

 

   Ellent�tben az utassz�ll�t�val, az �r�k �gy rep�ltek, mint a megf�radt fecske, ki �tj�t t�vesztve v�rja �szakon a fagyos hal�lt. Nem v�letlen a p�ld�zat. Hanako Lee b�r nem �rtette igaz�n, legbel�l m�gis �rezte, hogy olyan hely ir�nt t�pl�l rem�nyt, mely egykor menek�lni k�nyszer�tette. �reg hib�ink egyike, melyr�l nem sz�vesen vesz�nk tudom�st, hogy cselekedet�nk b�r nemes, de �pp oly meggondolatlan szam�rs�g, is egyben. A kock�zatot v�llalni a mi felel�ss�g�nk, de a d�nt�s helyess�g�t, vagy �ppen buk�s�t meg�t�lni m�r a j�v� feladata, a b�lcs tan�t��, ki cselekedeteink �ltal tapasztalattal szolg�l a tov�bbi �lethez, vagy v�gs� leckek�nt int� p�ld�t kov�csol tetteinkb�l, hogy k�vetkez� �let�nkben a helyes utat v�lasszuk.

    �s, vajon k�rnyezet�nk hat�rozza meg a hangulatunkat, vagy �rzelmeink alak�tj�k k�rnyezet�nk t�rt�n�seit? Vajon a s�t�ts�g okozza f�lelm�nket, vagy f�lelmeink keltik �letre sz�v�nkben a s�t�ts�get?

 

 

2

A lenyugv� nap utols� lehelete v�gigszaladt Tokyo kihalt utc�in. Szeptember 23. az �szi nap�jegyenl�s�g �nnepe. Jap�nban ezen a napon az eml�kek cs�ndj�t visszhangz� kis templomokban �vsz�zados harangk�nt z�gnak a holtak�rt mondott im�k. Ma sem volt ez m�sk�pp. Az Asakusa Kannon templom, Tokyo legr�gibb szent�ly�nek udvar�ban �g� l�ngok t�zk�gy�k�nt k�sztak v�gig a kis �p�letek k�z�tt. A m�csesek halv�ny f�ny�ben f�rd� fak� tekintetek f�radtan vonszolt�k test�ket az ezerh�romsz�z �ves f�templom �p�let�t�l a Mennyd�rg�s kapuja fel�. Okasame Yoko sietve ker�lgette az udvarban t�nferg� embereket. A j�sda el�tt meg�llva l�zasan kutatni kezdte zsebeit egy kis apr� ut�n. Hi�baval� szenved�s�t l�tva a m�g�tte �ll�, szint�n siet� �regasszony v�g�l megsz�nta egy kis apr�val. Yoko bedobta a p�nzt. A kihull� p�lca nem v�ltotta be a hozz�f�z�tt rem�nyeket. A vastagon �rt b�nh�d�s sz� l�tt�n a l�ny elmosolyodott. �m az �g ekkor hatalmasat d�rg�tt, bizony�tva a p�lca igaz�t. Yoko felakasztotta az automata mellett �ll� bokorra, hogy szok�s szerint az szenvedje el helyette a balsorsot �s tovaindult. Az �g ism�t nagyot d�rg�tt �s eleredt az es�. Tal�n az istenek megsajn�lt�k a bokrot, mindenesetre Okasame Yoko jobbnak l�tta taxit h�vni, ha sz�razon �s f�leg id�ben szeretne a Narita rept�rre �rni. A taxi hamarabb j�tt, mint gondolta. Sietve rohant az aut�hoz.

-Hova akar menni h�lgyem?- k�rdezte egyhang�an a sof�r, v�gigm�rve tetszet�s utas�t a visszapillant� t�k�rben.

-A rept�rre! K�rem… -m�g utolj�ra visszatekintett a Mennyd�rg�s kapuj�nak �ri�s oszlopaira, melynek sz�lein a k�t hatalmas saru mindm�ig �rzi eml�k�t a kannont megtal�l� hal�szoknak.

 

3

- Sz�p est�t uram! L�thatn�m az �tlevel�t?

-Persze- Lee el�kotor�szta zak�ja zseb�b�l az iratokat �s �tadta a bar�ts�gtalan ellen�rnek.

-H�ha! Hanako Lee… bocs�nat Lee Hanako. Egyenesen Amerik�b�l. L�tja koll�ga?- sz�lt a mellette �ll� vigyorg� rend�rh�z. – Yamatoshi tizedes egyb�l kib�ki az ilyen jenki fajt�t.

   Lee-t meglepte, hogy a k�r�l�tte l�v�k k�z�l senki sem emel sz�t az �r durva megny�lv�nul�s��rt.

-Ha ilyen j� szeme van, felt�telezem, azt is �szrevette, hogy minden rendben van a pap�rjaimmal.

-T�l nagy a pof�d jenki!- a tizedes �t�sre emelte kez�t, de az ott l�v�k k�z�l m�g most sem mert senki k�zbesz�lni. A rend�r lend�letet vett, �m a csukl�j�ra fon�d� er�s k�z v�g�l f�ldre k�nyszer�tette haragj�val egy�tt.

-Mit k�pzel Yamatoshi tizedes?

-Ne… ne haragudjon �rmester!

-�lljon fel!- felettese szigor� hangneme elcsendes�tette a k�t�zk�d� tizedest. -Maga meg mit vigyorog?!- sz�lt a m�sik rend�rre. –Kotr�djanak �s v�gezz�k a munk�jukat.

    Az �rmester el�sz�r kiss� zavartan, de b�szk�n n�zte besz�de hat�s�t a k�r�l�tte �ll�k megh�kkent arc�n, majd Lee �tlevel�re pillantott.

-Bocs�sson meg a kellemetlens�g�rt!- tov�bb szeml�lte az �tlevelet. –Sz�val Hanako Lee, Amerik�b�l. �s mondja csak, meddig k�v�n n�lunk maradni?- az �rmester �szinte izgalommal v�rta a v�laszt.

-Rem�lem…- furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Lee tudta, sz�l�f�ldje az egyetlen hely, ahol v�laszt kaphat k�rd�seire. V�laszokat, melyek�rt �gy �h�tozik. Nem sejtette, hogy k�rd�sei messzebbre ny�lnak, semhogy bel�thatn� k�vetkezm�nyeit. De mindent tudni akart. Az arc�n eleinte felsejl� mosoly v�g�l torz vigyorr� v�lt most, hogy ez a v�gy beteljesedni l�tszott-…rem�lem most m�r �r�kre.

Az �rmester m�lyen a szem�be n�zett:

-Akkor h�t, isten hozta itthon Lee-san!

 

    A vihar egyre csak tombolt Tokyo felett. Okasame Yoko-chan b�rig �zott m�g a taxit�l el�rt a rep�l�t�r bej�rat�ig. A hirtelen vihar sokakat meglepett. A lenge v�szonkab�tokb�l csurg� v�z kisebb t�cs�v� duzzasztotta a f�nyesre csiszolt padl�n �ktelenked� s�ros cip�nyomokat. Yoko-chan k�r�ln�zett, majd az �r�j�ra pillantott. F�l t�z. Sajn�lat�ra a termin�lban elhelyezett �r�k is mind igazolt�k k�zel f�l�r�s k�s�s�t. Siet�s l�ptekkel haladt a v�r�terem fel�. „Sz�p kis els� tal�lkoz�s lesz” –gondolta mag�ban. Yoko pszichol�gus l�v�n csendhez szokott, mikor bel�p egy v�r�terembe, �m a nyilv�nos helyeken szok�sos alapzaj messze fel�lm�lta v�rakoz�s�t. A terem m�g k�s� este is dugig van a v�rakoz�kkal, h�t m�g ha ilyen �t�let id� is tombol odakinn. Yoko szeme megakadt egy �t figyel� kisdeden. B�s mosollyal n�zte. Sanj�lta, hogy neki m�g nincs gyermeke.

-Ne b�mult a n�nit!- sz�lt r� az anyja. A gyermek tov�bb n�zte Yokot. –Sz�lj m�r a fiadra, hogy ne b�mulja �gy! –a f�rj zavartan tekintett hol Yokora, hol a gyermek�re. „V�g�l is mi�rt ne n�zze, hiszen Yoko val�ban szemre val� teremt�s, f�leg �gy, �zott kab�tj�ban, mely finoman tapadt form�s test�re”- gondolhatta mag�ban a f�rj. Gyermeke, mintha meg�rtette volna apja gondolatait, halkan felnevetett. Ha egy �szinte mosolynak var�zsa van, a kisgyermek mosolya el�zte Yoko b�nat�t. A l�ny arca is mosolyra kerekedet, de szempillant�s alatt r�fagyott az ijedts�gt�l.

-Nem f�zik kisasszony?

-Szents�ges Buddha! A fr�szt hozza r�m, maga, maga…

-Hanako Lee.

-Hanako Lee-san. Ne k�zel�tsen t�bbsz�r h�tulr�l, k�rem- csak ekkor jutott esz�be, hogy ijedt�ben k�sz�nni is elfelejtett.

–Akkor �n bizony�ra Okasame Yoko. �r�l�k, hogy megismerhetem.

-�n is. Am�gy honnan ismert meg?

-A f�nyk�pr�l, amit k�ld�tt nekem.

    A l�ny zavarba j�tt. Buta k�rd�s volt, tudta. Hadarva folytatta - Eln�z�st, m�g nem is k�sz�ntem- hapt�kba v�gta mag�t �s egy sz�les, de ann�l k�nosabb mosolyt eresztve p�tolta az elmaradt k�sz�n�st. Kisl�nyos viselked�s�vel meglepte Hanako Lee-t, de legf�k�pp saj�t mag�t. Lee kezdeti z�rk�zotts�ga ezzel a pillanattal szerte is foszlott. A fiatal n� �rtatlan von�sait n�zve akaratlanul is nagyot nyelt. Yoko arc�b�l melegs�g sug�rzott. Lee megszeppenve �llt el�tte. Szerette volna elhagyatottnak �rezni mag�t, egyed�l nekiv�gni a m�ltnak, egyed�l s�rni egyed�l szenvedni, ahogy eddig is tette. �s most f�lt, hogy a l�nyb�l �rad� �nzetlen kedvess�g megfosztja egyetlen biztos t�masz�t�l, a mag�nyt�l.

-Hossz� az �t haz�ig. R�ad�sul ez az ostoba id�! Amerik�ban gondolom h�t�gra s�t a nap. L�tja err�l is �n tehetek. Biztosan a miatt a kis p�lcika miatt van ez az eg�sz! De ne agg�djon, otthon rendbe teszem, ha nedves lesz a… a kab�tja, csak…

-Eln�z�st, nem figyeltem- eszm�lt fel Lee.

-Semmi, csak… Jobb lesz ha indulunk, k�l�nben holnapra sem �r�nk haza.

 

    A f�v�ros hat�r�t�l t�volodva a kilom�terekkel egy�tt t�nnek el a modern vil�g b�kly�i. Az orsz�gutat k�r�l �lel� vid�ki t�jban m�g elevenen �l a m�lt titokzatos vil�ga. Yoko �s Lee n�m�n n�zt�k a taxi ablak�n �t, mik�nt f�r�sztik a v�n hegyek csupasz szirtjeiket a langyos es�ben, hogyan �nti ki csill�ml� viz�t a megduzzadt �r a szomjaz� mez�re. N�zt�k �lmos szemekkel, mint veti ez�st�s h�l�j�t a hold a tovasuhan� v�lgyek tenger�be.

-Mindj�rt ott vagyunk-jegyezte meg bar�ts�gosan a sof�r, l�tva utasai b�gyadt pillant�sait.

-Igen, nemsok�ra- Yoko �szinte s�hajjal fogadta a sof�r kedvess�g�t, �s Leere n�zett, kinek szempill�i k�zt imm�r egy� v�ltak az �j par�nyi csillagai �s az alv� h�zak ablakaiban ring� kicsiny gyertyaf�nyek.

 

                         II. r�sz:A f�lelem �bred�se

 

1

-Gyere…-suttogta egy hang. Uragirimono megtorpant �s az el�tte t�tong� s�t�ts�gbe meredt. Megr�zta a fej�t. �gy �rezte, hogy a folyos� ide-oda d�l�ng�l a talpa alatt.

-Mi a…-sz�j�hoz emelte a szak�- s �veget �s nagyot kortyolt a t�m�ny, sz�raz rizsp�rlatb�l.

-Itt vagyok…- az ismer�s hang ide-oda cik�zott a sz�k folyos�n. A f�rfi h�t�n h�v�s fuvallatszaladt v�gig. Uragirimono-sama h�trafordult.

-Ki vagy te?- egy pillanatig �gy v�lte, hogy gyermeke arc�t l�tja. De csak az elf�gg�ny�z�tt ablakon besz�r�d� halov�ny f�ny j�tszott �rz�keivel. –Nem. Te nem lehetsz. Te m�r halott vagy!- ki�ltotta a f�lhom�lyba �s m�g egyet kortyolt a szak�ba. -M�’ te is… magamra hagysz?- a szak�-s �veg alja �res tekintettel meredt cserbenhagyott gazd�j�ra.

-Erre gyere… erre- Uragirimono-sama fej�ben egyre er�sebben z�gott a gyermek hangja. H�tat ford�tott az ablaknak �s tov�bb indult. A falak forogni kezdtek k�r�l�tte. A f�rfi d�l�ng�lve haladt a folyos�n, melynek v�g�n a s�t�tben k�rvonalaz�d� apr�cska v�gtagok r�ngat�zva ny�jt�ztak fel�. –Te halott vagy!- ord�totta �s fel�je haj�totta az �res �veget, mely szil�nkokra t�rve pergett le a folyos� v�g�n lev� l�pcs�n. A f�rfi d�h�sen rohant el�re, m�gnem a talaj elt�nt l�ba al�l �s sajg� testtel ter�lt el a f�ldszinten. –Te halott vagy! M�r r�g… meghalt�l…- Uragirimono-sama szem�be k�nnyek sz�ktek. Reszket� kezeire t�maszkodva �vatosan fel�llt. A Hanako-h�z falai k�zt kavarg� f�j� eml�kek v�g�l kij�zan�tott�k.

 

 

 

2

 

-P�r�s j� reggelt! �gy l�tom ma is marad a rossz id�- jegyezte meg Yoko �s lemond�an tekintett az ablak fel�, mik�zben lekuporodott a kotatsuhoz. Val�ban, a szem�rmes �szi reggel gondosan elhom�lyos�tott minden ablak�veget.

-�gy �rez, aki a p�r�t�l nem l�tja a k�d�t- vigasztalta Sumire, az �desanyja.

-Ha �gy haladunk tov�bb… a v�g�n m�g a j�kedvem is k�dd� v�lik – �s�totta a l�ny –Mes�ljen Lee-san, hogy telt az els� �jszaka?

-J�l aludtam, igaz kicsit szokatlan volt az alacsony fekhely.

- Ahhoz k�pest el�g cs�ndes ma reggel- jegyezte meg Sumire –K�sz a finom tea, ett�l majd jobban �rzi mag�t. A nagyapj�nak ez volt a kedvence. Szeg�ny �reg. K�r, hogy m�r nincs k�z�tt�nk.

   A fekete tea ismer�s illata h�mp�ly�gve sz�lldog�lt a kis cs�sz�k f�l�tt. Lee m�g hosszasan m�l�zott volna a pajkos g�zpamacsok j�t�k�n, ha a nyikorg� ajt� �s a lenge g�zfelh�ket els�pr� huzat mag�hoz nem t�r�ti. Az im�nt beront� csapzott haj� id�sember komor tekintettel n�zett v�gig a konyh�ban �l� meglepett arcokon. Nyirkos ruh�zata kor�t meghazudtol� izomt�nusok domborulatait takarta. A lassan hely�re cs�sz� ajt� deszk�ja megad�an recsegett er�s mark�nak szor�t�s�ban. Sz�tlanul foglalt helyet az asztaln�l. Yoko fesz�lten figyelte a f�rfi l�tsz�lag nyugodt mozdulatait.

-J� reggelt… apa.

-Finom a tea l�nyom?- m�ly, er�s hangj�t�l megremegett a cs�sze Yoko kez�ben.

-Igen.

-�n bizony�ra nem �rdemlek meg egy cs�sze finom te�t.

-De igen- a l�ny felpattant, hogy hozzon egy cs�sz�t. Nem mert apja szem�be n�zni. Lee megh�kkenve figyelte a t�rt�nteket.

-Hozod m�r te gyerek?- emelte fel hangj�t a f�rfi, kinek izmai m�r szemmel l�that�an pattan�sig fesz�ltek. Yoko szem�be k�nnyek sz�ktek.

- Uragirimono! Most m�r el�g legyen!- rivallt r� Sumire –Ne a l�nyod hib�ztasd! Ami t�rt�nt, megt�rt�nt. �s ezen m�r te sem v�ltoztathatsz. K�l�nben is, m�r megint itt�l!

-Minden bizonnyal- sz�lt halkan a f�rfi �s kez�be vette az id�k�zben megt�lt�tt cs�sz�t. A fekete tea l�gyan f�st�s arom�ja elnyomta sz�j�ban a szak� sz�raz �s keser�  �z�t.

-Lee-san, ez az �r a f�rjem, Uragirimono - Lee meghajl�ssal fogadta a bemutat�st- El�z� este nem volt szerencs�j�k tal�lkozni.

-Sumire, majd �n- sz�lt Uragirimono –A nagyapja egyik legkedvesebb bar�tja volt nekem �s a csal�domnak. Miel�tt Amerik�ba k�lt�ztek volna, r�m b�zta a Hanako- h�z �s az ahhoz tartoz� birtok kezel�s�t.

-Akkor bizony�ra sokat dolgozott nek�nk. K�sz�n�m- Hanako Lee fejet hajtott az apa el�tt, de nem feledte, hogy � maga nemes csal�db�l, a Hanako h�zb�l sz�rmazik �s ezt akaratlanul is kifejezte tekintet�vel. Uragirimono �rezte ezt. N�mi fintorral az arc�n folytatta:

-Ne k�sz�nj�n semmit. B�r �gy �rzem nem tud r�la, higgye el, a nagyapja bus�san megfizetett �rte. Meg h�t, nem minden alakult �gy ahogy kellett volna. Annak idej�n, sok szolg�l� szorgoskodott a birtokon, de m�ra mind elment. Furcsa. Egy, a kert�sz kiv�tel�vel, mind elment.

-Csod�lkozol?! Hiszen mindig csak iszol!- rivallt r� Sumire.

-El�g m�r Sumire!-  intette csendre Uragirimono.

-El�g m�r? El�g? �s a r�mhist�ri�idb�l mikor lesz el�g, amivel elijesztett�l minden szolg�l�t?- folytatta – Mi�rt kell mindenben t�lvil�gi �sszeesk�v�st l�tnod?

-Mert �tkozott azaz eg�sz h�z!- h�rd�lt fel Uragirimono –El van �tkozva az eg�sz istenverte k�cer�j!

-R�szeg vagy Uragirimono! Menj �s fek�dj le. Eg�sz este a kocsm�ban, vagy ki tudja hol volt�l, most meg �ssze vissza besz�lsz!

-Lee-san- ha j�t akar, menjen vissza Amerik�ba! Menjen innen messzire!- Lee megh�kkenve hallgatta v�gig a f�rfi szavait.

-Menjen… Lee-sa…- a f�rfi g�rcs�sen �sszer�ndult.

-Apa!- ki�ltott fel Yoko.

-Semmi baj… l�nyom. Csak a fejem… a fejem f�j- zih�lta az apa.

-Yoko, fektesd le �desap�dat. �n addig k�sz�tek valami borogat�st a fej�re.

    Yoko felseg�tette �desapj�t, majd a szob�j�ba k�s�rte. Lee seg�teni szeretett volna, de teste nem engedelmeskedett akarat�nak. Mozdulatlanul �lt a kotatsu mellett, mik�zben Sumire f�rje ut�n szaladt. K�ptelen volt elhinni, hogy az im�nt m�g er�t�l duzzad� f�rfi, ily hirtelen elhagyta mag�t. L�tva, hogy goromba szavai ellen�re mik�nt seg�tette gyenges�g�ben Sumire �s Yoko, �sszeszorult a sz�ve. Hiszen szem�kben nem d�h �s megvet�s, hanem f�lt�s �s szeretet f�nylett.

- Any�m! Ap�m…- sz�l�totta �ket. Eml�k�k sz�tlanul oszlott el a semmibe, arctalan tekintve vissza gyermek�kre a m�lt keser� hom�ly�b�l. – Nagyapa…- nem r�g a csal�dot jelentette ez a sz�, az �r�m�t �s melegs�get. Most oly t�volinak t�nt minden, nem �rhett�k el sem a k�nny, sem a l�lek.

     A k�d felsz�llt odakinn. A napsugarak is melegebb �rnyalattal sz�tt�k �t a t�jat. A term�szet fell�legzett. R�g�ta m�r, hogy bek�sz�nt�tt az �sz, �m a t�j, mintha meg�rz�tt volna egy darabot a melenget� ny�rb�l. A hervad� vir�gok, a kopaszod� f�k dacolva az elm�l�ssal, b�szk�n hirdett�k rothad� illatukkal a r�gm�lt ny�r dics�s�g�t, hogy azt�n �lomra hajtv�n fej�ket, titkon rem�lj�k annak �jb�li elj�vetel�t.

 

3

- Apa…

-Gyere, hagyd aludni.

-Ne menjetek m�g! Yoko, �desl�nyom! Csak fogd meg kezem, k�rlek. Sumire, kedvesem, ne nehezteljetek r�m!

-V�n bolond, - szava oly kedvesen csengett, hogy Uragirimononak megk�nnyebb�lt a lelke. – hogy haragudhatn�k r�d.

-Yoko, k�s�rd el azt a fi�t, hagy l�ssa az �r�ks�g�t. Ha pihentem kicsit ut�natok megyek.

-Dehogy m�sz! Sz�pen kialszod magad, megeb�delsz �s elviszed a kert�sznek a b�r�t. K�sz�tek mell� egy t�l finoms�got, had �r�lj�n a v�n szerzetes - mert hogy szerzetes volt – meg�rdemli, ha k�pes volt ennyi �ven �t elviselni t�ged – Sumire le�lt az �gy sz�l�re, f�rje mell�. Hi�ba az id� m�l�sa, az egy�tt t�lt�tt 30 �v, m�g most is ugyan azt az er�s, b�szke f�rfit l�tta benne, aki annakidej�n megsz�ktette sz�lei h�z�b�l, mert azt hitte, sz�lei k�nyszerh�zass�gba akarj�k adni l�nyukat. Nagy mulats�got okozott, mikor a leend� f�rjnek hitt �rr�l kider�lt, hogy az �ltala szeretett l�ny nagyb�tyja. Sumire v�gigsim�totta Uragirimono arc�t. H�en eml�kszik arra a napra. Uragirimono zavartan �llt Sumire nagyb�tyja el�tt, mikor tudt�ra adta, hogy val�ban mag�val akarja vinni unokah�g�t. Elviszi Eur�p�ba vil�got l�tni, tan�ttatni. �s m�g sorolta volna. Uragirimono nem b�rta tov�bb hallgatni. T�rdre borullt szerelme el�tt:

- F�lreismertem a csal�dodat. Ne haragudj r�m Sumire. Nagyb�ty�d j�t akar neked, �gy �n nem tarthatlak vissza. Ha el akarsz menni Eur�p�ba, h�t menj!

   Az ott lev�k mind csal�dottan hallgatt�k Uragirimono szavait. Legf�k�pp Sumire. �m ekkor Uragirimono az ap�hoz fordult:

-De ha � megy, �n is vele tartok! K�rem uram, adja nekem a l�nya kez�t!

   Sumire v�g�l nem ment Eur�p�ba. Nagyb�tyja t�bbsz�r pr�b�lta r�besz�lni, de v�g�l l�tva sz�l�f�ldje fejl�d�s�t, � is a visszateleped�s mellett d�nt�tt. Uragirimono meg�rezte feles�ge gondolatait:

- A vil�g v�g�re is veled mentem volna - suttogta.

Sumire megcs�kolta f�rje r�ncos homlok�t. 

   Yoko intett fej�vel, majd kiment a szob�b�l. Betolta maga m�g�tt az ajt�t. M�g egy r�vid ideig �llt csendben.-„Minden rendben lesz” – gondolta mag�ban �s �tsietett a konyh�ba. A konyha nyitva volt, �m milel�tt bel�phetett volna, aki sz�r�d� hangok meg�ll�sra k�sztett�k.

-Nagyapa! Mi�rt? – Yoko dermedten �llt. �rezni lehetett a fi�b�l �rad� szomor�s�got – Mi�rt hagyt�l itt…

   Csend lett. A l�ny bel�pett a helys�gbe. De a l�tv�ny ism�t t�tlens�gre k�sztette. Hanako Lee eg�sz test�ben remegett. S�rt. Yoko zavartan figyelte. Hogy hova lett a f��ri b�szkes�g? Lee �gy �lt Yoko el�tt ak�r egy gyermek. Szem�ben k�nnyek, sz�v�ben d�h �s b�nat kavargott. N�zt�k, mozdulatlan, n�ma szavakkal sz�l�tva egym�st. Yoko les�t�tte szemeit. Halk vigasz volt ez. Egy b�natos k�nnycsepp, mely v�gigsim�totta arc�t.

   A konyh�ban minden mozdulatlan volt. Csak a kinti sz�lben lengedez� cseresznyef�k �rny�ka t�ncolt be a szoba ablak�n. A csendet v�g�l Yoko t�rte meg. Hangja halk volt, de hat�rozott. Tal�n t�ls�gosan is.

- �desap�m most pihen, �gy ha megfelel, �n mutatn�m meg a birtokot.

-Minden pszichi�ter �gy besz�l az emberekkel? – k�rdezte Lee. Yoko elford�totta tekintet�t. Elpirult. – A hangja – folytatta – oly rideg, pedig maga kedves l�ny – szava elcsuklott. Ha nem hallgat el, ism�t s�rni kezd.

- Bocs�sson meg! A szok�s teszi…

- Tegez�dhetn�nk, Yoko? – k�rdezte m�g mindig zokog�ssal k�szk�dve – az sokkal bar�tibb �s…

- Egy bar�t nekem sem �rtana – v�gott a szav�ba a l�ny. Mosolyogtak. K�t �szinte mosoly nyitott kaput egym�snak, tele meg�rt�ssel, rem�nyekkel. M�g egyik�k sem tudta, mi v�r r�juk…

 

4

�gy tartj�k, a jap�n kert�p�t�szet messze t�lsz�rnyalta a m�v�szet hat�rait. A gondosan v�logatott n�v�nyek, a cs�rgedez� v�z nem csup�n az �sszhangot teremtett�k meg term�szet �s ember k�z�tt. A form�kba rejtett szimbolizmus, mely jelen van mindenben, a legapr�bb kavicsokt�l kezdve eg�szen a legnagyobb tavakig, szinte val�s�gg� emeli a benne elm�lked� gondolatait. Mik�nt a boldogs�g �s egys�g �rzet�t, �gy kelthet benn�nk zavart �s gy�l�lk�d�st.

    A term�szet �lland� mozg�sban van. V�ltozik, mink�nt v�ltozik az emberi term�szet. Ahogy szeml�lj�k a k�rnyezet�nk, �nk�ntelen�l is benne l�tjuk �nmagunkat, ahogy a k�r�l�tt�nk lev� vil�got is hordozzuk magunkban. Ha v�tkez�nk, azt megs�nyli a vil�g, amely itt van k�r�l�tt�nk �s benn�nk, ez�ltal �rizve meg tetteinket �vsz�zadokon �t.

Folyt. k�v.